Miért éppen az e-learning?
Az az igazság, hogy az elmúlt tanév vége előtt, amikor kikerült a faliújságra az e-learning képzésre való felhívás, én nem is figyeltem erre a kifejezésre, nem hallottam. Ahogy ezen a héten belemerültem a vele való ismerkedésbe, rájöttem, hogy foglalkoztam, foglalkozok a tanítási gyakorlatom során módszereivel. Rendszeresen megadok az óráimon olyan web hely címeket, ahol a diákok az adott tananyaghoz, ha érdekli őket, még több, sokszínű információt találhatnak. A földrajz tantárgyhoz kapcsolódóan rengeteg remek lehetőség kínálkozik. Ezen kívül évente legalább kétszer, háromszor házi dolgozatot is készíttetek, ami megint csak alkalom a böngészésre, új ismeretek megszerzésére. Ezzel csak az a bajom, hogy a diákok szinte a wikipédián kívül más forrást nem használnak, így elég egy kaptafára készült dolgozatok látnak napvilágot. 11.illetve12. osztályban, érettségi előkészítőn egyes témák feldolgozását kiselőadás formájában dolgozzuk fel, itt kínálom fel - gondolván, hogy elég nagyok, nem jelenthet problémát-, a számítógépes prezentációk elkészítését. Sajnos kevesen élnek vele, nem tudják rendesen elkészíteni, pedig tanulják informatika órán a módját; időigényesnek tartják, vagy arra hivatkoznak, hogy nincs gép, nincs net, szóval jönnek a kifogások. Aztán az is előfordult informatika tagozatosoknál, hogy folyamatosan hozták a netről letöltött legfrissebb adatokat , videókat, információkat. Színes a kép, hozzáállás kérdése.
Szóval, amikor megtudtam, hogy kb. mit is takar az e-learning kifejezés, feliratkoztam, mert úgy éreztem lemaradtam ezen a téren, és szeretném biztonsággal használni az IKT lehetőségeit. Szeretnék tananyagfejlesztéssel foglalkozni, talán lesz interaktív tábla előbb-utóbb a szaktantermünkben, tehát jól és gyorsan szeretném kezelni a gépet, a programokat.
Az első hét tapasztalatai számomra jók, valóban saját ütememben haladhatok, bénázhatok, kattintgatok, böngésztem az ismereteket, üzeneteket küldtem, fórumoztam, gyakorlati feladatokat oldottam meg, megleltem sok mindent. Az idővel hadilábon állok, nagyon gyorsan eltelik, szinte észre sem veszem. Ennyit, mint amennyit ezen a héten töltöttem a gép előtt, a továbbiakban nem tudom folytatni.
A felnőtt oktatásban, továbbképzésben nagyon hasznosnak tartom ezt a tanulási módszert, a középiskolás korosztálynál, akiket tanítok, elsősorban a differenciálásban látom az óriási lehetőségét.
Persze az alkalmazáshoz el is kellene jutni. Megfelelő technikai háttér nélkül semmire sem megyünk. A diákok egy részének- úgy látom nálunk a nagyobbik részének-, van otthon gépe, internet hozzáféréssel is jól állunk. A bibi csak az, hogy az iskola technikai felszereltsége gyenge. Nem elég az informatika termek jó felszereltsége, a tantermekben (vagy legalább egy részükben) is internet hozzáféréssel, laptoppal, projektorral, vagy ne adj isten interaktív táblával kellene rendelkezni. Ilyen háttérrel valamint az IKT-t alkalmazni akaró és tudó tanárokkal aztán „szárnyalni” lehetne. Az internet mellett az egyre több és jobbnál jobb, a tankönyvkiadók által készített programot is lehetne végre használni, ez onnantól kreativitás kérdése lenne csupán. A jól felkészült tanár irányító és motiváló személye az általam tanított korosztálynál nélkülözhetetlen, mint ahogy a differenciálásnak is lennie kellene. A diákok szerintem örülnének az új tanulási-tanítási módszereknek, kevesebb lenne az unatkozó, teljesen lemaradó közöttük.
Elképzelem, ahogy pl. a Naphoz kapcsolódó feladatokat böngészik, megnézik a nap szerkezetéről szóló videót, hozzáférnek olyan animációkhoz, amilyeneket most otthon a YouTubon nézetek meg velük, kitöltik a kapcsolódó tesztet, azonnal látják velem együtt, hol hibáztak, újra megbeszélhetnénk a problémás részeket….Remélem egyszer nálunk is valóra válik.
Ken Robinson előadása nagyon szuggesztív volt. Elgondolkodtam azon, a fórumon láttam más is, hogy miért van nálunk annyi diszes, mi alól és miért mentetik fel őket. Ez a könnyebbik megoldás? Mi az a terület, ahol ők nagyon jók lehetnének, kibontakozhatnak-e?
Ha már kibontakozás. Nagyon jó ötletnek tartom a ki mit tud-okat, bár nem vagyok benne biztos, hogy ott van-e rajta mindenki, akinek ott kell lennie. A táncos-koreográfus esete nálunk vajon megtörténhetne?
Érdekes volt a tantárgyak hierarchiája, illetve annak a tanulási útnak a szemléltetése, amelyik a professzorokig visz. Egyelőre nem tudom arra a választ, hogy az e-learning lenne-e a megoldás, de az biztos, hogy a technikai lemaradásban lévő iskolák, a modern kommunikációs technológiától elzárkózó pedagógusok inkább visszahúzó erőt jelentenek a mai generáció számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése