Tegnap és ma

Tegnap feltöltöttem egy tananyagelemet, igaz kétszer ugyanazt. Nem sikerült kitörölnöm a másodikat, így most ott virít kétszer az "elem", de fogjuk fel úgy, hogy ismétlés a tudás anyja. Beleolvasgattam pár perc erejéig a blogokba, és örömmel láttam, hogy rajtam kívül is vannak szórakozott emberek, lsd a BME egyik 60 perces zh-jának táblára felírt időpontja: 16.20-16.80
Informatikus kollégáim kitöltették az osztályommal a kérdőívet, kíváncsi leszek az eredményre, bár nagy meglepetések nem hiszem , hogy érnének.

Mai napi próbálkozásom

Egy linket próbálok feltenni. Ajánlom figyelmedbe! Nem tananyag, ezt emlegettem korábban.
http://www.youtube.com/watch?v=e0wkokaybWA

Az e-learning és én

Vasárnap este, mit este, éjszakába nyúlóan, a 11. és 12. évfolyamosoknak állítottam össze a házi dolgozatok feladatait, a hozzájuk kapcsolódó szempontsorokkal.( Megjegyzem kisebbik gyermekem eközben kissé ironikusan ecsetelte a netfüggőség rajtam észlelhető jegyeit, persze nem tudott a gép elé ülni.) Nem titkolom, hogy a kérdések megfogalmazása, a szempontsor összeállítása az elmúlt hét hatását tükrözi, megtűzdeltem videókkal, naplószerű megjegyzéseket kértem, választási útvonalakat adtam meg, stb. És láss csodát, a feladat ismertetésekor a rám szegeződő szempárokban kíváncsi csillogást véltem felfedezni! Remélem három hét múlva érdekes, jól szerkesztett házikat olvashatok majd.
Egyébként az egyik videó tanulságos, önbizalom erősítő, megnézhető a Youtubon: Budapest Business Region/Get Engaged
(Be kell valljam, nem én találtam rá, az ilyen és ehhez hasonló ötleteket a már emlegetett gyermekem adja, egyelőre)

Az első hét beadandó feladata volt

Miért éppen az e-learning?

Az az igazság, hogy az elmúlt tanév vége előtt, amikor kikerült a faliújságra az e-learning képzésre való felhívás, én nem is figyeltem erre a kifejezésre, nem hallottam. Ahogy ezen a héten belemerültem a vele való ismerkedésbe, rájöttem, hogy foglalkoztam, foglalkozok a tanítási gyakorlatom során módszereivel. Rendszeresen megadok az óráimon olyan web hely címeket, ahol a diákok az adott tananyaghoz, ha érdekli őket, még több, sokszínű információt találhatnak. A földrajz tantárgyhoz kapcsolódóan rengeteg remek lehetőség kínálkozik. Ezen kívül évente legalább kétszer, háromszor házi dolgozatot is készíttetek, ami megint csak alkalom a böngészésre, új ismeretek megszerzésére. Ezzel csak az a bajom, hogy a diákok szinte a wikipédián kívül más forrást nem használnak, így elég egy kaptafára készült dolgozatok látnak napvilágot. 11.illetve12. osztályban, érettségi előkészítőn egyes témák feldolgozását kiselőadás formájában dolgozzuk fel, itt kínálom fel - gondolván, hogy elég nagyok, nem jelenthet problémát-, a számítógépes prezentációk elkészítését. Sajnos kevesen élnek vele, nem tudják rendesen elkészíteni, pedig tanulják informatika órán a módját; időigényesnek tartják, vagy arra hivatkoznak, hogy nincs gép, nincs net, szóval jönnek a kifogások. Aztán az is előfordult informatika tagozatosoknál, hogy folyamatosan hozták a netről letöltött legfrissebb adatokat , videókat, információkat. Színes a kép, hozzáállás kérdése.

Szóval, amikor megtudtam, hogy kb. mit is takar az e-learning kifejezés, feliratkoztam, mert úgy éreztem lemaradtam ezen a téren, és szeretném biztonsággal használni az IKT lehetőségeit. Szeretnék tananyagfejlesztéssel foglalkozni, talán lesz interaktív tábla előbb-utóbb a szaktantermünkben, tehát jól és gyorsan szeretném kezelni a gépet, a programokat.

Az első hét tapasztalatai számomra jók, valóban saját ütememben haladhatok, bénázhatok, kattintgatok, böngésztem az ismereteket, üzeneteket küldtem, fórumoztam, gyakorlati feladatokat oldottam meg, megleltem sok mindent. Az idővel hadilábon állok, nagyon gyorsan eltelik, szinte észre sem veszem. Ennyit, mint amennyit ezen a héten töltöttem a gép előtt, a továbbiakban nem tudom folytatni.

A felnőtt oktatásban, továbbképzésben nagyon hasznosnak tartom ezt a tanulási módszert, a középiskolás korosztálynál, akiket tanítok, elsősorban a differenciálásban látom az óriási lehetőségét.

Persze az alkalmazáshoz el is kellene jutni. Megfelelő technikai háttér nélkül semmire sem megyünk. A diákok egy részének- úgy látom nálunk a nagyobbik részének-, van otthon gépe, internet hozzáféréssel is jól állunk. A bibi csak az, hogy az iskola technikai felszereltsége gyenge. Nem elég az informatika termek jó felszereltsége, a tantermekben (vagy legalább egy részükben) is internet hozzáféréssel, laptoppal, projektorral, vagy ne adj isten interaktív táblával kellene rendelkezni. Ilyen háttérrel valamint az IKT-t alkalmazni akaró és tudó tanárokkal aztán „szárnyalni” lehetne. Az internet mellett az egyre több és jobbnál jobb, a tankönyvkiadók által készített programot is lehetne végre használni, ez onnantól kreativitás kérdése lenne csupán. A jól felkészült tanár irányító és motiváló személye az általam tanított korosztálynál nélkülözhetetlen, mint ahogy a differenciálásnak is lennie kellene. A diákok szerintem örülnének az új tanulási-tanítási módszereknek, kevesebb lenne az unatkozó, teljesen lemaradó közöttük.

Elképzelem, ahogy pl. a Naphoz kapcsolódó feladatokat böngészik, megnézik a nap szerkezetéről szóló videót, hozzáférnek olyan animációkhoz, amilyeneket most otthon a YouTubon nézetek meg velük, kitöltik a kapcsolódó tesztet, azonnal látják velem együtt, hol hibáztak, újra megbeszélhetnénk a problémás részeket….Remélem egyszer nálunk is valóra válik.

Ken Robinson előadása nagyon szuggesztív volt. Elgondolkodtam azon, a fórumon láttam más is, hogy miért van nálunk annyi diszes, mi alól és miért mentetik fel őket. Ez a könnyebbik megoldás? Mi az a terület, ahol ők nagyon jók lehetnének, kibontakozhatnak-e?

Ha már kibontakozás. Nagyon jó ötletnek tartom a ki mit tud-okat, bár nem vagyok benne biztos, hogy ott van-e rajta mindenki, akinek ott kell lennie. A táncos-koreográfus esete nálunk vajon megtörténhetne?

Érdekes volt a tantárgyak hierarchiája, illetve annak a tanulási útnak a szemléltetése, amelyik a professzorokig visz. Egyelőre nem tudom arra a választ, hogy az e-learning lenne-e a megoldás, de az biztos, hogy a technikai lemaradásban lévő iskolák, a modern kommunikációs technológiától elzárkózó pedagógusok inkább visszahúzó erőt jelentenek a mai generáció számára.

Első bejegyzésem

Mi a csuda! Egy hete még nem gondoltam volna, hogy saját blogot fogok szerkeszteni. Majd alakítom, fejlesztgetem naplómat. Az elmúlt héten a Moodle blogba írogattam, így röviden összefoglalom az elmúlt hét eseményeit.
El kezdtem olvasgatni a tananyagot, próbáltam megoldani a gyakorlatokat. Küldtem üzenetet, hozzászóltam a fórumokhoz. Elgondolkodtató, hogy kitanítjuk-e a gyerekekből a kreativitást? Bízok benne, hogy nincs így, a diákok "csupán" ellustulnak, kényelmesebb mindent készen kapni a tanórákon. A nagy létszámú osztályok(30-35 fő), a technikai feltételek hiánya mindenesetre nem kedveznek a kreativitás megőrzéséhez, bontogatásához. Látom, hogy más is őrlődik azok között a gondolatok között, hogy mennyire tudja átadni a tananyaghalmazt, felkészíteni a diákokat az érettségire, ugyanakkor differenciált fejlesztéssel kihozni belőlük a legtöbbet. Na persze azt is tudjuk, hogy nem mindenki hajlandó partnerként részt venni mindebben a diákok közül. Tudjuk, hogy sok a magatartásával, renitenskedő viselkedésével az órát hátráltató diák,sokszor érnek bennünket elkeserítő, bosszantó atrocitások, de  jelentős többségünk mindig képes megújulni, valami újat kitalálni. Ők vannak ott a tanfolyamokon, vesznek részt kompetenciafejlesztéseken..stb.
Nem hiába választottam blogom címéül R Fulghum remek könyvét, írásai segítenek meggyőzni arról, hogy az élet, mindennapjaink éppen annak köszönhetően élhetőek, hogy olyan esetlegesek.
Visszatérve az alapgondolathoz, nagyon fontos, hogy segítsük diákjainkat  képességeik kibontakoztatásában. Fulgumtól idézve:" Hogy az ember sikeresnek érezhesse magát az életben, részben talán azon múlik, hogy tudja, milyen távlatokkal bír el. Sokan tévelyegnek és halnak meg kiteljesítetlenül, mert azzal töltik egész életüket, hogy megpróbálnak képességeik és perspektívájuk felett-vagy éppen alatt-teljesíteni. A gond, hogy rossz távlatokat választanak."
És még egy idézet befejezésül Epiktétosztól: " Miért is keseregnél, hogy egy senki vagy, amikor az számít, hogy az élet ama területén, amely hatalmadban áll, valaki lehetsz? Itt arra is képes vagy, hogy változtass a dolgokon"