2009. november 14., szombat
Hiper text és multimédia
Bekukkantottam a kurzusra, nem akartam sokat időzni, de egy csöppet leragadtam. Megnéztem a videót a technika-technológia fejlődéséről. Hát igen, a háborúk mellett ez is a 20. illetve ma már a 21. század. Az jutott eszembe a képeket nézve, hogy Einstein mennyire élvezné illetve használná a mai technikai lehetőségeket ?! No meg a "digitális analfabéták" fogalma, és ezt nemcsak az idősebb korosztályokra értem, néha én is annak érzem magam.
Aztán beleolvastam( http://www.artpool.hu/hypermedia/index.html )Ted Nelson: Hipervilág-a szellem új otthona c írásába és az alábbi szöveget kiemeltem belőle:
"Ha megvalósul a teljes körű, független linkelés és ablakszerű megjelenítés, alapjaiban megváltozik a tudomány.
...Mi több, ezt a gazdagságot és összetettséget a diákok is kamatoztathatják majd ahelyett, hogy egyszerűsített, megcsonkított, kizsigerelt anyagokkal kellene dolgozniuk.
Vegyük az iskolákat! Az egytantermes iskola valamikor a kölcsönös együttműködést szorgalmazva baráti légkört teremtett, felkarolta az egyéni célokat és képességeket. Ma a részleges feldolgozási rendszerű iskola az ostoba rögzített tanrenden, a sikeres és a sikertelen teljesítmény önkényes, semmitmondó szintjein (mi az ördögöt jelent a 4-es geometriából?), illetve a militarista oktatási szellemen alapul. Az oktatási rendszer és populáris külszín jóval az elérhető és a kívánatos szint alá kényszerítette az emberi szellemet még a "tanultak" esetében is.
Miért van az, hogy az iskolát szükségszerűen unalmasnak és korlátozónak találják a gyerekek, míg a múzeumot érdekesnek és felszabadítónak, még akkor is, ha ugyanazt a témát mutatja be? A válasz roppant egyszerű: az egyik üres, a másik tele van élettel; az egyik korlátoz, a másik felszabadít
...A legalapvetőbb ismeretektől eltekintve, nem az a fontos, mit tanulunk, hanem hogy tanulunk. És ha egyszer van választási lehetőségünk, akkor kiválaszthatjuk a nekünk megfelelőt, és saját érdekünk a siker, vagyis a tanulási folyamat örömet okoz, és folytatásra ösztönöz. Ez az a két dolog, ami az iskoláknak eddig teljesen elkerülte a figyelmét.
Hogyan csalogassuk elő az izgalmat, a drámát, az ellentmondásosságot minden tantárgyból, hogyan helyezzük egy szabad, nem ellenőrzött keretbe, és hogyan teremtsünk mégis rendet? Amondó vagyok, teremtsünk egy új hipervilágot, ahol szövegeken és grafikákon keresztül, és az általuk teremtett közösségen át szárnyalnak a monitorok - ahol a gondolatok fontosak.
Számos kulcsfontosságú probléma adódik:
1. "Tanmenet". Nem értem, hogy amikor a tanult ismeretek oly nagy része elvész, és a felnőttek folyton azt ismételgetik, hogy nem emlékeznek az iskolában "tanultakra", miért tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget a tanmenetnek, holott nem más, mint értelmetlen, kínos rejtvény. Úgysem tanulja meg senki; nem más, mint adminisztratív vesszőfutás. (A "tanmenet" [curriculum] eredetileg "versenypályát" jelentett.)
2. "Tantárgyak". Nincsenek "tantárgyak". Minden mindennel összefügg. Az állítólagos tantárgyak az emberi gondolatok végtelen szövevényének önkényes felosztásából származnak. Valamennyi diáknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerje a tudás valódi összefüggéseit és a tudományt érdekessé tevő cáfolatokat, legyen a diák bármilyen tudási szinten.
3. "Személyes konfliktusok". A tanár és a diák eltérő személyisége, külső megjelenése és a tekintélyből adódó problémák gyakran gátolják a valódi munkát. El kell kerülni ezeket az összeütközéseket.
4. "Megismerő stílus". Többféle tanulási és tanítási módszer létezik. A megismerő módszer csak egy a sok közül, kár túlerőltetni.
...Az összetett hypertextben ezzel szemben megőrizzük a nyugati irodalmi tradíció egyik legnagyszerűbb hagyományát: módunkban áll lapozni vagy becsukni a könyvet. Bárhová feljegyezhetjük ellenvetésünket - melyet aztán bárki figyelmen kívül hagyhat. Több, mint bizonyos, hogy a mai számítógépes utasítások merevségét és korlátoltságát felváltja majd a hipervilág felfedezésének szabadsága."
"Szép,új világ?", egyelőre azonban a realitások talaján állok, tanítok.
Aztán beleolvastam( http://www.artpool.hu/hypermedia/index.html )Ted Nelson: Hipervilág-a szellem új otthona c írásába és az alábbi szöveget kiemeltem belőle:
"Ha megvalósul a teljes körű, független linkelés és ablakszerű megjelenítés, alapjaiban megváltozik a tudomány.
...Mi több, ezt a gazdagságot és összetettséget a diákok is kamatoztathatják majd ahelyett, hogy egyszerűsített, megcsonkított, kizsigerelt anyagokkal kellene dolgozniuk.
Vegyük az iskolákat! Az egytantermes iskola valamikor a kölcsönös együttműködést szorgalmazva baráti légkört teremtett, felkarolta az egyéni célokat és képességeket. Ma a részleges feldolgozási rendszerű iskola az ostoba rögzített tanrenden, a sikeres és a sikertelen teljesítmény önkényes, semmitmondó szintjein (mi az ördögöt jelent a 4-es geometriából?), illetve a militarista oktatási szellemen alapul. Az oktatási rendszer és populáris külszín jóval az elérhető és a kívánatos szint alá kényszerítette az emberi szellemet még a "tanultak" esetében is.
Miért van az, hogy az iskolát szükségszerűen unalmasnak és korlátozónak találják a gyerekek, míg a múzeumot érdekesnek és felszabadítónak, még akkor is, ha ugyanazt a témát mutatja be? A válasz roppant egyszerű: az egyik üres, a másik tele van élettel; az egyik korlátoz, a másik felszabadít
...A legalapvetőbb ismeretektől eltekintve, nem az a fontos, mit tanulunk, hanem hogy tanulunk. És ha egyszer van választási lehetőségünk, akkor kiválaszthatjuk a nekünk megfelelőt, és saját érdekünk a siker, vagyis a tanulási folyamat örömet okoz, és folytatásra ösztönöz. Ez az a két dolog, ami az iskoláknak eddig teljesen elkerülte a figyelmét.
Hogyan csalogassuk elő az izgalmat, a drámát, az ellentmondásosságot minden tantárgyból, hogyan helyezzük egy szabad, nem ellenőrzött keretbe, és hogyan teremtsünk mégis rendet? Amondó vagyok, teremtsünk egy új hipervilágot, ahol szövegeken és grafikákon keresztül, és az általuk teremtett közösségen át szárnyalnak a monitorok - ahol a gondolatok fontosak.
Számos kulcsfontosságú probléma adódik:
1. "Tanmenet". Nem értem, hogy amikor a tanult ismeretek oly nagy része elvész, és a felnőttek folyton azt ismételgetik, hogy nem emlékeznek az iskolában "tanultakra", miért tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget a tanmenetnek, holott nem más, mint értelmetlen, kínos rejtvény. Úgysem tanulja meg senki; nem más, mint adminisztratív vesszőfutás. (A "tanmenet" [curriculum] eredetileg "versenypályát" jelentett.)
2. "Tantárgyak". Nincsenek "tantárgyak". Minden mindennel összefügg. Az állítólagos tantárgyak az emberi gondolatok végtelen szövevényének önkényes felosztásából származnak. Valamennyi diáknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerje a tudás valódi összefüggéseit és a tudományt érdekessé tevő cáfolatokat, legyen a diák bármilyen tudási szinten.
3. "Személyes konfliktusok". A tanár és a diák eltérő személyisége, külső megjelenése és a tekintélyből adódó problémák gyakran gátolják a valódi munkát. El kell kerülni ezeket az összeütközéseket.
4. "Megismerő stílus". Többféle tanulási és tanítási módszer létezik. A megismerő módszer csak egy a sok közül, kár túlerőltetni.
...Az összetett hypertextben ezzel szemben megőrizzük a nyugati irodalmi tradíció egyik legnagyszerűbb hagyományát: módunkban áll lapozni vagy becsukni a könyvet. Bárhová feljegyezhetjük ellenvetésünket - melyet aztán bárki figyelmen kívül hagyhat. Több, mint bizonyos, hogy a mai számítógépes utasítások merevségét és korlátoltságát felváltja majd a hipervilág felfedezésének szabadsága."
"Szép,új világ?", egyelőre azonban a realitások talaján állok, tanítok.
2009. november 10., kedd
gondolattérkép
Erika ajánlotta, hogy a kezdőlap videói között rátalálok a gondolattérképre. Összefoglalásnál, óra végén igen hasznos módszer, tetszik a weboldal.www.mindmeister.com
2009. november 9., hétfő
Gondolatok a netgenerációról
Gondolatok a netgenerációról
Az elmúlt héten a netgenerációhoz kapcsolódóan gyűjtöttem adatokat, információkat. Beleolvastam újságcikkekbe, tanulmányokba, de legfőképpen a szűkebb, tágabb környezetemben, az érintettek köréből csipegettem az információ morzsákat. Az iskolámban, több osztályban, így a sajátomban is értékes infókhoz jutottam, a diákok szívesen beszéltek netezési szokásaikról.
Az első feltett kérdés természetesen mindenhol a netgeneráció kifejezésre vonatkozott. Többnyire a” lógunk a neten”, vagy „a számítógép előtt nőttünk fel, mindennap használjuk a netet”, volt a válasz, de olyanok is akadtak, akik nem hallották még ezt a kifejezést. Érdekes volt, hogy a kilencedikesek inkább érzik magukat a generációhoz tartozónak, mint a két-három évvel idősebbek.
Tanulási szokásaik színes képet mutatnak. Nagyon sokan tanulás közben zenét hallgatnak, bekapcsolt tv mellett írják a leckéiket, „nem tudnak”a leckére figyelni, ha csend veszi őket körül. A tananyagban olvastam, hogy ez ennek a generációnak jellemzője. Ha jellemző, ha nem, mindenesetre a pontatlanság, felületesség egyik okát látom benne. Általában másnapra tanulnak, és a számukra nehezebb tantárgyakkal kezdik, kb. 1-2 órát fordítanak a megtanulandókra. A jó tanulók 3-4 órát készülnek, de néha ettől is többet. Motiváltságuk különböző: a szülői elvárástól (ez a leggyakoribb) az érettségi megszerzéséig, lediplomázásig sok minden szerepel. Akadt olyan kakukkfióka is (istenem, hogy örültem neki és nem stréber), aki egyszerűen szeret tanulni, öröm számára, ha új ismeretekhez jut. Fontos számukra, hogy a tanár jól elmagyarázza a tananyagot, inkább a jegyzeteikből tanulnak, mint a könyvből. Szeretik, ha a tanórákon a tanárok „bevetik” kiegészítésként, érdekes információk közlésére az IKT eszközeit.
A felkészülésük során elég sokan használják a netet. Többen nyelvtanuláshoz szótárt használnak, házi feladathoz keresnek információkat, jónak tartják, ha a tanárok weboldalakat adnak meg. Egyre többen olvasnak híreket, érdekességeket, ez a kiinduló, népszerű centrum oldalak egyik haszna. A wikipédia megítélése felemás, többen inkább a keresőprogramokon, főleg a google-n informálódnak.” A google a barátunk” modta saját fiam az információk sokrétűségére utalva.
No de mire is használják igazán az internetet?
Legtöbbjüknek a kapcsolattartás, kommunikáció és a szórakozás eszköze. Igazi fogyasztókká váltak. Mindenhez hozzájuthatnak, ezért nagy a szülőknek, a felnőtteknek a felelőssége, hogy a durva, agresszív dolgoktól megóvja a gyerekeket. Mindent meg tudunk tenni?
Visszatérve a kommunikációhoz. A diákok nagy része, ahogy hazaér az iskolából, szinte azonnal feljelentkezik az msn-re. Vannak olyanok, igaz elszórtan, akik folyamatosan fent vannak, az átlag 1-2 órát társalog. Jó szórakozásnak tekintik, és távoli, tőlük messze élő ismerősökkel, barátokkal is folyamatosan tarthatják a kapcsolatot. Lehet virtuálisan barátkozni, amit később személyessé lehet tenni, ha akarják, mondták többen. A személytelenség bátrabbá, kezdeményezőbbé tesz, vagy valami másról van szó? Nem tudom eldönteni.
Szívesen időznek a közösségi oldalakon: iwiw, MyVip….stb. Én csak az elsőt ismerem, amikor elkalandozok rajta, megrökönyödve tapasztalom, hogy milyen gátlástalanul írogatnak egymásnak, vagy bárkinek a nyilvánosság előtt. Az általam megkérdezettek blogot nem írnak, kis részük fórumozik. Mindent megtárgyalnak, ugyanakkor kényelmetlenül feszengenek, ha a sokat hiányzóktól az után érdeklődöm, hogy elküldték-e neki a házit online. Esetleg kérte-e a többiektől? E-mail címe természetesen mindenkinek van.
A kommunikáció mellett a szórakozás legkülönbözőbb lehetőségeit nyújtja számukra az internet. Rengetegen játszanak, zenét, filmet, fotókat, videókat néznek, töltenek le, sőt többen szívesen vásárolnak a web áruházakban, mondván, hogy az kényelmesebb és olcsóbb. A szerzői jogvédelem nem foglalkoztatja őket, általában természetesnek veszik, hogy amit találnak, az megilleti őket.
A legkedveltebb játék a honfoglaló és a farm játék, de van, aki halakat gondoz virtuálisan minden nap. Ez egy másik kérdést vet fel bennem: a való világban nincs érdekes, hasznos időtöltés a számukra?
Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani?
Saját gyakorlatomból az alábbi (csekély, elcsépelt?) példákat emelném ki. Házi dolgozatokat készíttetek, ott konkrét web oldalakat is megadok a böngészés lehetősége mellett. Kötelező a forrást feltüntetni a dolgozat végén pontos megjelöléssel. Egyes tananyagrészeknél számítógépes prezentációt készíttetek. Az anyaghoz kapcsolódóan a YouTube videói közül válogatok, amikor az időm engedi, és kérem, hogy nézzék meg, írjanak róla feljegyzést. Versenyre készülve a korábbi versenyfeladatokhoz a neten juthatnak hozzá, ha feladatként prezentációt kell készíteni, a formálódó anyagot, a vázlatot elküldhetik (néha el is küldik) a címemre online. Gyakran töltök le képeket, cikkeket egy-egy anyagrészhez kapcsolódóan és bemutatom az óráimon, hátha kedvet kapnak a témában való elmélyedésre a diákok. Bízok abban, hogy a tanfolyam még több ötletet ad majd, és a neten jól hozzáférhető, letölthető, működő tananyagbázisok jönnek létre.
Befejezésképpen hadd osszam meg egyik tv reklám élményemet. A virtuális világba belesüppedő, a laptopjához „láncolt” fiatalokat arra szólítják fel, hogy menjenek ki a való világba, fedezzék fel maguknak annak szépségeit. No komment.
Az elmúlt héten a netgenerációhoz kapcsolódóan gyűjtöttem adatokat, információkat. Beleolvastam újságcikkekbe, tanulmányokba, de legfőképpen a szűkebb, tágabb környezetemben, az érintettek köréből csipegettem az információ morzsákat. Az iskolámban, több osztályban, így a sajátomban is értékes infókhoz jutottam, a diákok szívesen beszéltek netezési szokásaikról.
Az első feltett kérdés természetesen mindenhol a netgeneráció kifejezésre vonatkozott. Többnyire a” lógunk a neten”, vagy „a számítógép előtt nőttünk fel, mindennap használjuk a netet”, volt a válasz, de olyanok is akadtak, akik nem hallották még ezt a kifejezést. Érdekes volt, hogy a kilencedikesek inkább érzik magukat a generációhoz tartozónak, mint a két-három évvel idősebbek.
Tanulási szokásaik színes képet mutatnak. Nagyon sokan tanulás közben zenét hallgatnak, bekapcsolt tv mellett írják a leckéiket, „nem tudnak”a leckére figyelni, ha csend veszi őket körül. A tananyagban olvastam, hogy ez ennek a generációnak jellemzője. Ha jellemző, ha nem, mindenesetre a pontatlanság, felületesség egyik okát látom benne. Általában másnapra tanulnak, és a számukra nehezebb tantárgyakkal kezdik, kb. 1-2 órát fordítanak a megtanulandókra. A jó tanulók 3-4 órát készülnek, de néha ettől is többet. Motiváltságuk különböző: a szülői elvárástól (ez a leggyakoribb) az érettségi megszerzéséig, lediplomázásig sok minden szerepel. Akadt olyan kakukkfióka is (istenem, hogy örültem neki és nem stréber), aki egyszerűen szeret tanulni, öröm számára, ha új ismeretekhez jut. Fontos számukra, hogy a tanár jól elmagyarázza a tananyagot, inkább a jegyzeteikből tanulnak, mint a könyvből. Szeretik, ha a tanórákon a tanárok „bevetik” kiegészítésként, érdekes információk közlésére az IKT eszközeit.
A felkészülésük során elég sokan használják a netet. Többen nyelvtanuláshoz szótárt használnak, házi feladathoz keresnek információkat, jónak tartják, ha a tanárok weboldalakat adnak meg. Egyre többen olvasnak híreket, érdekességeket, ez a kiinduló, népszerű centrum oldalak egyik haszna. A wikipédia megítélése felemás, többen inkább a keresőprogramokon, főleg a google-n informálódnak.” A google a barátunk” modta saját fiam az információk sokrétűségére utalva.
No de mire is használják igazán az internetet?
Legtöbbjüknek a kapcsolattartás, kommunikáció és a szórakozás eszköze. Igazi fogyasztókká váltak. Mindenhez hozzájuthatnak, ezért nagy a szülőknek, a felnőtteknek a felelőssége, hogy a durva, agresszív dolgoktól megóvja a gyerekeket. Mindent meg tudunk tenni?
Visszatérve a kommunikációhoz. A diákok nagy része, ahogy hazaér az iskolából, szinte azonnal feljelentkezik az msn-re. Vannak olyanok, igaz elszórtan, akik folyamatosan fent vannak, az átlag 1-2 órát társalog. Jó szórakozásnak tekintik, és távoli, tőlük messze élő ismerősökkel, barátokkal is folyamatosan tarthatják a kapcsolatot. Lehet virtuálisan barátkozni, amit később személyessé lehet tenni, ha akarják, mondták többen. A személytelenség bátrabbá, kezdeményezőbbé tesz, vagy valami másról van szó? Nem tudom eldönteni.
Szívesen időznek a közösségi oldalakon: iwiw, MyVip….stb. Én csak az elsőt ismerem, amikor elkalandozok rajta, megrökönyödve tapasztalom, hogy milyen gátlástalanul írogatnak egymásnak, vagy bárkinek a nyilvánosság előtt. Az általam megkérdezettek blogot nem írnak, kis részük fórumozik. Mindent megtárgyalnak, ugyanakkor kényelmetlenül feszengenek, ha a sokat hiányzóktól az után érdeklődöm, hogy elküldték-e neki a házit online. Esetleg kérte-e a többiektől? E-mail címe természetesen mindenkinek van.
A kommunikáció mellett a szórakozás legkülönbözőbb lehetőségeit nyújtja számukra az internet. Rengetegen játszanak, zenét, filmet, fotókat, videókat néznek, töltenek le, sőt többen szívesen vásárolnak a web áruházakban, mondván, hogy az kényelmesebb és olcsóbb. A szerzői jogvédelem nem foglalkoztatja őket, általában természetesnek veszik, hogy amit találnak, az megilleti őket.
A legkedveltebb játék a honfoglaló és a farm játék, de van, aki halakat gondoz virtuálisan minden nap. Ez egy másik kérdést vet fel bennem: a való világban nincs érdekes, hasznos időtöltés a számukra?
Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani?
Saját gyakorlatomból az alábbi (csekély, elcsépelt?) példákat emelném ki. Házi dolgozatokat készíttetek, ott konkrét web oldalakat is megadok a böngészés lehetősége mellett. Kötelező a forrást feltüntetni a dolgozat végén pontos megjelöléssel. Egyes tananyagrészeknél számítógépes prezentációt készíttetek. Az anyaghoz kapcsolódóan a YouTube videói közül válogatok, amikor az időm engedi, és kérem, hogy nézzék meg, írjanak róla feljegyzést. Versenyre készülve a korábbi versenyfeladatokhoz a neten juthatnak hozzá, ha feladatként prezentációt kell készíteni, a formálódó anyagot, a vázlatot elküldhetik (néha el is küldik) a címemre online. Gyakran töltök le képeket, cikkeket egy-egy anyagrészhez kapcsolódóan és bemutatom az óráimon, hátha kedvet kapnak a témában való elmélyedésre a diákok. Bízok abban, hogy a tanfolyam még több ötletet ad majd, és a neten jól hozzáférhető, letölthető, működő tananyagbázisok jönnek létre.
Befejezésképpen hadd osszam meg egyik tv reklám élményemet. A virtuális világba belesüppedő, a laptopjához „láncolt” fiatalokat arra szólítják fel, hogy menjenek ki a való világba, fedezzék fel maguknak annak szépségeit. No komment.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
