Hiper text és multimédia

Bekukkantottam a kurzusra, nem akartam sokat időzni, de egy csöppet leragadtam. Megnéztem a videót a technika-technológia fejlődéséről. Hát igen, a háborúk mellett ez is a 20. illetve ma már a 21. század. Az jutott eszembe a képeket nézve, hogy Einstein mennyire élvezné illetve használná a mai technikai lehetőségeket ?! No meg a "digitális analfabéták" fogalma, és ezt nemcsak az idősebb korosztályokra értem, néha én is annak érzem magam.
Aztán beleolvastam( http://www.artpool.hu/hypermedia/index.html )Ted Nelson: Hipervilág-a szellem új otthona c írásába és az alábbi szöveget kiemeltem belőle:
"Ha megvalósul a teljes körű, független linkelés és ablakszerű megjelenítés, alapjaiban megváltozik a tudomány.
...Mi több, ezt a gazdagságot és összetettséget a diákok is kamatoztathatják majd ahelyett, hogy egyszerűsített, megcsonkított, kizsigerelt anyagokkal kellene dolgozniuk.
Vegyük az iskolákat! Az egytantermes iskola valamikor a kölcsönös együttműködést szorgalmazva baráti légkört teremtett, felkarolta az egyéni célokat és képességeket. Ma a részleges feldolgozási rendszerű iskola az ostoba rögzített tanrenden, a sikeres és a sikertelen teljesítmény önkényes, semmitmondó szintjein (mi az ördögöt jelent a 4-es geometriából?), illetve a militarista oktatási szellemen alapul. Az oktatási rendszer és populáris külszín jóval az elérhető és a kívánatos szint alá kényszerítette az emberi szellemet még a "tanultak" esetében is.
Miért van az, hogy az iskolát szükségszerűen unalmasnak és korlátozónak találják a gyerekek, míg a múzeumot érdekesnek és felszabadítónak, még akkor is, ha ugyanazt a témát mutatja be? A válasz roppant egyszerű: az egyik üres, a másik tele van élettel; az egyik korlátoz, a másik felszabadít

...A legalapvetőbb ismeretektől eltekintve, nem az a fontos, mit tanulunk, hanem hogy tanulunk. És ha egyszer van választási lehetőségünk, akkor kiválaszthatjuk a nekünk megfelelőt, és saját érdekünk a siker, vagyis a tanulási folyamat örömet okoz, és folytatásra ösztönöz. Ez az a két dolog, ami az iskoláknak eddig teljesen elkerülte a figyelmét.
Hogyan csalogassuk elő az izgalmat, a drámát, az ellentmondásosságot minden tantárgyból, hogyan helyezzük egy szabad, nem ellenőrzött keretbe, és hogyan teremtsünk mégis rendet? Amondó vagyok, teremtsünk egy új hipervilágot, ahol szövegeken és grafikákon keresztül, és az általuk teremtett közösségen át szárnyalnak a monitorok - ahol a gondolatok fontosak.
Számos kulcsfontosságú probléma adódik:
1. "Tanmenet". Nem értem, hogy amikor a tanult ismeretek oly nagy része elvész, és a felnőttek folyton azt ismételgetik, hogy nem emlékeznek az iskolában "tanultakra", miért tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget a tanmenetnek, holott nem más, mint értelmetlen, kínos rejtvény. Úgysem tanulja meg senki; nem más, mint adminisztratív vesszőfutás. (A "tanmenet" [curriculum] eredetileg "versenypályát" jelentett.)
2. "Tantárgyak". Nincsenek "tantárgyak". Minden mindennel összefügg. Az állítólagos tantárgyak az emberi gondolatok végtelen szövevényének önkényes felosztásából származnak. Valamennyi diáknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerje a tudás valódi összefüggéseit és a tudományt érdekessé tevő cáfolatokat, legyen a diák bármilyen tudási szinten.
3. "Személyes konfliktusok". A tanár és a diák eltérő személyisége, külső megjelenése és a tekintélyből adódó problémák gyakran gátolják a valódi munkát. El kell kerülni ezeket az összeütközéseket.
4. "Megismerő stílus". Többféle tanulási és tanítási módszer létezik. A megismerő módszer csak egy a sok közül, kár túlerőltetni.
...Az összetett hypertextben ezzel szemben megőrizzük a nyugati irodalmi tradíció egyik legnagyszerűbb hagyományát: módunkban áll lapozni vagy becsukni a könyvet. Bárhová feljegyezhetjük ellenvetésünket - melyet aztán bárki figyelmen kívül hagyhat. Több, mint bizonyos, hogy a mai számítógépes utasítások merevségét és korlátoltságát felváltja majd a hipervilág felfedezésének szabadsága."

 
 "Szép,új világ?",  egyelőre azonban a realitások talaján állok, tanítok.

 

---

index