Nyilvános fényképalbumom

Bővítgetem, szépítgetem az óráimhoz készített fényképalbumot, melynek elérhetősége:
http://www.picasaweb.google.com/geography.pecs

Az elmúlt héten fényképalbumot (albumokat) igyekeztem létrehozni a Picasa-val, kedvenc oldalaim közé is betettem az egyiket. Kis nehézségek után a suliban is tudom már bővíteni az albumot. Annak azonban a videóban még utána kell néznem, hogy a diákok számára hogyan tudom nyitottá tenni? A hét elején kaptam meg azokat a házi dolgozatokat, amelyekben a YouTube-n megadott videóról írhatták le véleményüket, illetve a filmből kiválasztott magyar találmányokról írhattak diákjaim. Az átnézett munkák pozitív  visszajelzésről árulkodnak. Elkészítettem az első hónap e-learning modul záró értékelő tesztjét is, a következő modulba még nem néztem bele, majd talán holnap.

Pedagógiai célú Web 2.0 eszközök

Őszintén szólva egy hónapja nem tudtam, hogy akkor, amikor egyes tananyagokhoz a YouTub videói között böngészek, vagy a wikipédián keresgélek, netán az iwiwen próbálok utolérni diákot,akkor a web 2.0 eszközeit használom.
Most  két olyan, általam eddig nem használt eszközt, illetve órai felhasználásukat mutatom be, amelyeket a lehetőségek bő tárházából szívesen alkalmaznék a földrajz órán.
A Picasa képmegosztó egy fényképek kezelésére, fényképalbumok összeállítására használható eszköz.Én magam is szeretek fotózni, a digitális gépek nyújtotta előnyöket diákjaim is kihasználják, rengetegen készítenek fotókat, így tudunk élni azzal a lehetőséggel, hogy saját iskolai, földrajzi tartalmú webalbumokat készítsünk.A képek kollekciókba rendezésének szempontjai lehetővé teszik a tematizálást, sokféle utat nyitva a felhasználásukra. Segítséget tud nyújtani diavetítéses prezentáció elkészítésénél otthoni felkészüléshez, de órai motiváláshoz, figyelemfelkeltéshez is megkönnyíti a munkát szinte bármilyen témánál, legyen az egy nagytáj bemutatása, vagy egy országé, városé..., kimeríthetetlen a lehetőségek tárháza. Természetesen igényli a megfelelő technikai hátteret, projektort, laptopot...Valószínűleg annak is jelentős lélektani, közösségszervező hatása lenne, hogy a diákok saját képeiket látják viszont, azok segítségével tanulnak.

Nagyon jónak tartom a Deliciosus-t is. Ez a közösségi könyvjelző egy olyan szoftver, amelyben elkészíthetjük és másokkal megoszthatjuk a saját link gyűjteményünket.A földrajz igen sokoldalú műveltségi terület,mind a természettudományok, mind a társadalomtudományok oldaláról megközelíthető.Rengeteg használható link van a neten tantárgyi témáihoz..Az összegyűjtött linkekhez- témák szerint csoportokba rendezve-,a cimkéken kívül rövid leírást is megadunk, ami a későbbi visszakeresésnél is sokat segít.

És itt sem mellékes, hogy a diákok, az érintett osztályok maguk is bővíthetik a gyűjteményt, illetve a megadott témakörök, címkék mentén böngészhetnek más gyűjteményekben. Differenciálásnál nagyon jól lehet alkalmazni az eszközt akár otthoni tanulásnál, vagy órai egyéni, illetve csoportmunkában. Ehhez vagy a  számítástechnika teremben kell órát tartani, vagy a földrajz szakteremben kell két, három, esetleg több gépet, (laptopot?)internet csatlakozást biztosítani.(Optimista vagyok, a jövő tanárgenerációjának ez talán már nem csak álom lesz)
A feladat szerint két eszközt kellett bemutatni, ezért csak megemlítem, hogy "király "a Google Maps( használom) és a MindMeister (papíralapú változatát összefoglalásnál, földrajzi felfedezők megismerésénél...stb használom) is.

Picasa

Végre teljesen végignéztem a webalbum készítésének módját. Valószínűleg magam is készítek egyet, illetve az érdeklődő diákok is készíthetnek albumot, hasznos lesz az órákra.

tetszik

Hogy ne felejtsem el, bejegyzem a Föld népesedéséről talált linket: http://www.bocs.hu/_earth_human.html

Hiper text és multimédia

Bekukkantottam a kurzusra, nem akartam sokat időzni, de egy csöppet leragadtam. Megnéztem a videót a technika-technológia fejlődéséről. Hát igen, a háborúk mellett ez is a 20. illetve ma már a 21. század. Az jutott eszembe a képeket nézve, hogy Einstein mennyire élvezné illetve használná a mai technikai lehetőségeket ?! No meg a "digitális analfabéták" fogalma, és ezt nemcsak az idősebb korosztályokra értem, néha én is annak érzem magam.
Aztán beleolvastam( http://www.artpool.hu/hypermedia/index.html )Ted Nelson: Hipervilág-a szellem új otthona c írásába és az alábbi szöveget kiemeltem belőle:
"Ha megvalósul a teljes körű, független linkelés és ablakszerű megjelenítés, alapjaiban megváltozik a tudomány.
...Mi több, ezt a gazdagságot és összetettséget a diákok is kamatoztathatják majd ahelyett, hogy egyszerűsített, megcsonkított, kizsigerelt anyagokkal kellene dolgozniuk.
Vegyük az iskolákat! Az egytantermes iskola valamikor a kölcsönös együttműködést szorgalmazva baráti légkört teremtett, felkarolta az egyéni célokat és képességeket. Ma a részleges feldolgozási rendszerű iskola az ostoba rögzített tanrenden, a sikeres és a sikertelen teljesítmény önkényes, semmitmondó szintjein (mi az ördögöt jelent a 4-es geometriából?), illetve a militarista oktatási szellemen alapul. Az oktatási rendszer és populáris külszín jóval az elérhető és a kívánatos szint alá kényszerítette az emberi szellemet még a "tanultak" esetében is.
Miért van az, hogy az iskolát szükségszerűen unalmasnak és korlátozónak találják a gyerekek, míg a múzeumot érdekesnek és felszabadítónak, még akkor is, ha ugyanazt a témát mutatja be? A válasz roppant egyszerű: az egyik üres, a másik tele van élettel; az egyik korlátoz, a másik felszabadít

...A legalapvetőbb ismeretektől eltekintve, nem az a fontos, mit tanulunk, hanem hogy tanulunk. És ha egyszer van választási lehetőségünk, akkor kiválaszthatjuk a nekünk megfelelőt, és saját érdekünk a siker, vagyis a tanulási folyamat örömet okoz, és folytatásra ösztönöz. Ez az a két dolog, ami az iskoláknak eddig teljesen elkerülte a figyelmét.
Hogyan csalogassuk elő az izgalmat, a drámát, az ellentmondásosságot minden tantárgyból, hogyan helyezzük egy szabad, nem ellenőrzött keretbe, és hogyan teremtsünk mégis rendet? Amondó vagyok, teremtsünk egy új hipervilágot, ahol szövegeken és grafikákon keresztül, és az általuk teremtett közösségen át szárnyalnak a monitorok - ahol a gondolatok fontosak.
Számos kulcsfontosságú probléma adódik:
1. "Tanmenet". Nem értem, hogy amikor a tanult ismeretek oly nagy része elvész, és a felnőttek folyton azt ismételgetik, hogy nem emlékeznek az iskolában "tanultakra", miért tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget a tanmenetnek, holott nem más, mint értelmetlen, kínos rejtvény. Úgysem tanulja meg senki; nem más, mint adminisztratív vesszőfutás. (A "tanmenet" [curriculum] eredetileg "versenypályát" jelentett.)
2. "Tantárgyak". Nincsenek "tantárgyak". Minden mindennel összefügg. Az állítólagos tantárgyak az emberi gondolatok végtelen szövevényének önkényes felosztásából származnak. Valamennyi diáknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerje a tudás valódi összefüggéseit és a tudományt érdekessé tevő cáfolatokat, legyen a diák bármilyen tudási szinten.
3. "Személyes konfliktusok". A tanár és a diák eltérő személyisége, külső megjelenése és a tekintélyből adódó problémák gyakran gátolják a valódi munkát. El kell kerülni ezeket az összeütközéseket.
4. "Megismerő stílus". Többféle tanulási és tanítási módszer létezik. A megismerő módszer csak egy a sok közül, kár túlerőltetni.
...Az összetett hypertextben ezzel szemben megőrizzük a nyugati irodalmi tradíció egyik legnagyszerűbb hagyományát: módunkban áll lapozni vagy becsukni a könyvet. Bárhová feljegyezhetjük ellenvetésünket - melyet aztán bárki figyelmen kívül hagyhat. Több, mint bizonyos, hogy a mai számítógépes utasítások merevségét és korlátoltságát felváltja majd a hipervilág felfedezésének szabadsága."

 
 "Szép,új világ?",  egyelőre azonban a realitások talaján állok, tanítok.

 

---

index

gondolattérkép

Erika ajánlotta, hogy a kezdőlap videói között rátalálok a gondolattérképre. Összefoglalásnál, óra végén igen hasznos módszer, tetszik a weboldal.www.mindmeister.com

Gondolatok a netgenerációról

Gondolatok a netgenerációról

Az elmúlt héten a netgenerációhoz kapcsolódóan gyűjtöttem adatokat, információkat. Beleolvastam újságcikkekbe, tanulmányokba, de legfőképpen a szűkebb, tágabb környezetemben, az érintettek köréből csipegettem az információ morzsákat. Az iskolámban, több osztályban, így a sajátomban is értékes infókhoz jutottam, a diákok szívesen beszéltek netezési szokásaikról.
Az első feltett kérdés természetesen mindenhol a netgeneráció kifejezésre vonatkozott. Többnyire a” lógunk a neten”, vagy „a számítógép előtt nőttünk fel, mindennap használjuk a netet”, volt a válasz, de olyanok is akadtak, akik nem hallották még ezt a kifejezést. Érdekes volt, hogy a kilencedikesek inkább érzik magukat a generációhoz tartozónak, mint a két-három évvel idősebbek.
Tanulási szokásaik színes képet mutatnak. Nagyon sokan tanulás közben zenét hallgatnak, bekapcsolt tv mellett írják a leckéiket, „nem tudnak”a leckére figyelni, ha csend veszi őket körül. A tananyagban olvastam, hogy ez ennek a generációnak jellemzője. Ha jellemző, ha nem, mindenesetre a pontatlanság, felületesség egyik okát látom benne. Általában másnapra tanulnak, és a számukra nehezebb tantárgyakkal kezdik, kb. 1-2 órát fordítanak a megtanulandókra. A jó tanulók 3-4 órát készülnek, de néha ettől is többet. Motiváltságuk különböző: a szülői elvárástól (ez a leggyakoribb) az érettségi megszerzéséig, lediplomázásig sok minden szerepel. Akadt olyan kakukkfióka is (istenem, hogy örültem neki és nem stréber), aki egyszerűen szeret tanulni, öröm számára, ha új ismeretekhez jut. Fontos számukra, hogy a tanár jól elmagyarázza a tananyagot, inkább a jegyzeteikből tanulnak, mint a könyvből. Szeretik, ha a tanórákon a tanárok „bevetik” kiegészítésként, érdekes információk közlésére az IKT eszközeit.
A felkészülésük során elég sokan használják a netet. Többen nyelvtanuláshoz szótárt használnak, házi feladathoz keresnek információkat, jónak tartják, ha a tanárok weboldalakat adnak meg. Egyre többen olvasnak híreket, érdekességeket, ez a kiinduló, népszerű centrum oldalak egyik haszna. A wikipédia megítélése felemás, többen inkább a keresőprogramokon, főleg a google-n informálódnak.” A google a barátunk” modta saját fiam az információk sokrétűségére utalva.
No de mire is használják igazán az internetet?
Legtöbbjüknek a kapcsolattartás, kommunikáció és a szórakozás eszköze. Igazi fogyasztókká váltak. Mindenhez hozzájuthatnak, ezért nagy a szülőknek, a felnőtteknek a felelőssége, hogy a durva, agresszív dolgoktól megóvja a gyerekeket. Mindent meg tudunk tenni?
Visszatérve a kommunikációhoz. A diákok nagy része, ahogy hazaér az iskolából, szinte azonnal feljelentkezik az msn-re. Vannak olyanok, igaz elszórtan, akik folyamatosan fent vannak, az átlag 1-2 órát társalog. Jó szórakozásnak tekintik, és távoli, tőlük messze élő ismerősökkel, barátokkal is folyamatosan tarthatják a kapcsolatot. Lehet virtuálisan barátkozni, amit később személyessé lehet tenni, ha akarják, mondták többen. A személytelenség bátrabbá, kezdeményezőbbé tesz, vagy valami másról van szó? Nem tudom eldönteni.
Szívesen időznek a közösségi oldalakon: iwiw, MyVip….stb. Én csak az elsőt ismerem, amikor elkalandozok rajta, megrökönyödve tapasztalom, hogy milyen gátlástalanul írogatnak egymásnak, vagy bárkinek a nyilvánosság előtt. Az általam megkérdezettek blogot nem írnak, kis részük fórumozik. Mindent megtárgyalnak, ugyanakkor kényelmetlenül feszengenek, ha a sokat hiányzóktól az után érdeklődöm, hogy elküldték-e neki a házit online. Esetleg kérte-e a többiektől? E-mail címe természetesen mindenkinek van.
A kommunikáció mellett a szórakozás legkülönbözőbb lehetőségeit nyújtja számukra az internet. Rengetegen játszanak, zenét, filmet, fotókat, videókat néznek, töltenek le, sőt többen szívesen vásárolnak a web áruházakban, mondván, hogy az kényelmesebb és olcsóbb. A szerzői jogvédelem nem foglalkoztatja őket, általában természetesnek veszik, hogy amit találnak, az megilleti őket.
A legkedveltebb játék a honfoglaló és a farm játék, de van, aki halakat gondoz virtuálisan minden nap. Ez egy másik kérdést vet fel bennem: a való világban nincs érdekes, hasznos időtöltés a számukra?
Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani?
Saját gyakorlatomból az alábbi (csekély, elcsépelt?) példákat emelném ki. Házi dolgozatokat készíttetek, ott konkrét web oldalakat is megadok a böngészés lehetősége mellett. Kötelező a forrást feltüntetni a dolgozat végén pontos megjelöléssel. Egyes tananyagrészeknél számítógépes prezentációt készíttetek. Az anyaghoz kapcsolódóan a YouTube videói közül válogatok, amikor az időm engedi, és kérem, hogy nézzék meg, írjanak róla feljegyzést. Versenyre készülve a korábbi versenyfeladatokhoz a neten juthatnak hozzá, ha feladatként prezentációt kell készíteni, a formálódó anyagot, a vázlatot elküldhetik (néha el is küldik) a címemre online. Gyakran töltök le képeket, cikkeket egy-egy anyagrészhez kapcsolódóan és bemutatom az óráimon, hátha kedvet kapnak a témában való elmélyedésre a diákok. Bízok abban, hogy a tanfolyam még több ötletet ad majd, és a neten jól hozzáférhető, letölthető, működő tananyagbázisok jönnek létre.
Befejezésképpen hadd osszam meg egyik tv reklám élményemet. A virtuális világba belesüppedő, a laptopjához „láncolt” fiatalokat arra szólítják fel, hogy menjenek ki a való világba, fedezzék fel maguknak annak szépségeit. No komment.

Tegnap és ma

Tegnap feltöltöttem egy tananyagelemet, igaz kétszer ugyanazt. Nem sikerült kitörölnöm a másodikat, így most ott virít kétszer az "elem", de fogjuk fel úgy, hogy ismétlés a tudás anyja. Beleolvasgattam pár perc erejéig a blogokba, és örömmel láttam, hogy rajtam kívül is vannak szórakozott emberek, lsd a BME egyik 60 perces zh-jának táblára felírt időpontja: 16.20-16.80
Informatikus kollégáim kitöltették az osztályommal a kérdőívet, kíváncsi leszek az eredményre, bár nagy meglepetések nem hiszem , hogy érnének.

Mai napi próbálkozásom

Egy linket próbálok feltenni. Ajánlom figyelmedbe! Nem tananyag, ezt emlegettem korábban.
http://www.youtube.com/watch?v=e0wkokaybWA

Az e-learning és én

Vasárnap este, mit este, éjszakába nyúlóan, a 11. és 12. évfolyamosoknak állítottam össze a házi dolgozatok feladatait, a hozzájuk kapcsolódó szempontsorokkal.( Megjegyzem kisebbik gyermekem eközben kissé ironikusan ecsetelte a netfüggőség rajtam észlelhető jegyeit, persze nem tudott a gép elé ülni.) Nem titkolom, hogy a kérdések megfogalmazása, a szempontsor összeállítása az elmúlt hét hatását tükrözi, megtűzdeltem videókkal, naplószerű megjegyzéseket kértem, választási útvonalakat adtam meg, stb. És láss csodát, a feladat ismertetésekor a rám szegeződő szempárokban kíváncsi csillogást véltem felfedezni! Remélem három hét múlva érdekes, jól szerkesztett házikat olvashatok majd.
Egyébként az egyik videó tanulságos, önbizalom erősítő, megnézhető a Youtubon: Budapest Business Region/Get Engaged
(Be kell valljam, nem én találtam rá, az ilyen és ehhez hasonló ötleteket a már emlegetett gyermekem adja, egyelőre)

Az első hét beadandó feladata volt

Miért éppen az e-learning?

Az az igazság, hogy az elmúlt tanév vége előtt, amikor kikerült a faliújságra az e-learning képzésre való felhívás, én nem is figyeltem erre a kifejezésre, nem hallottam. Ahogy ezen a héten belemerültem a vele való ismerkedésbe, rájöttem, hogy foglalkoztam, foglalkozok a tanítási gyakorlatom során módszereivel. Rendszeresen megadok az óráimon olyan web hely címeket, ahol a diákok az adott tananyaghoz, ha érdekli őket, még több, sokszínű információt találhatnak. A földrajz tantárgyhoz kapcsolódóan rengeteg remek lehetőség kínálkozik. Ezen kívül évente legalább kétszer, háromszor házi dolgozatot is készíttetek, ami megint csak alkalom a böngészésre, új ismeretek megszerzésére. Ezzel csak az a bajom, hogy a diákok szinte a wikipédián kívül más forrást nem használnak, így elég egy kaptafára készült dolgozatok látnak napvilágot. 11.illetve12. osztályban, érettségi előkészítőn egyes témák feldolgozását kiselőadás formájában dolgozzuk fel, itt kínálom fel - gondolván, hogy elég nagyok, nem jelenthet problémát-, a számítógépes prezentációk elkészítését. Sajnos kevesen élnek vele, nem tudják rendesen elkészíteni, pedig tanulják informatika órán a módját; időigényesnek tartják, vagy arra hivatkoznak, hogy nincs gép, nincs net, szóval jönnek a kifogások. Aztán az is előfordult informatika tagozatosoknál, hogy folyamatosan hozták a netről letöltött legfrissebb adatokat , videókat, információkat. Színes a kép, hozzáállás kérdése.

Szóval, amikor megtudtam, hogy kb. mit is takar az e-learning kifejezés, feliratkoztam, mert úgy éreztem lemaradtam ezen a téren, és szeretném biztonsággal használni az IKT lehetőségeit. Szeretnék tananyagfejlesztéssel foglalkozni, talán lesz interaktív tábla előbb-utóbb a szaktantermünkben, tehát jól és gyorsan szeretném kezelni a gépet, a programokat.

Az első hét tapasztalatai számomra jók, valóban saját ütememben haladhatok, bénázhatok, kattintgatok, böngésztem az ismereteket, üzeneteket küldtem, fórumoztam, gyakorlati feladatokat oldottam meg, megleltem sok mindent. Az idővel hadilábon állok, nagyon gyorsan eltelik, szinte észre sem veszem. Ennyit, mint amennyit ezen a héten töltöttem a gép előtt, a továbbiakban nem tudom folytatni.

A felnőtt oktatásban, továbbképzésben nagyon hasznosnak tartom ezt a tanulási módszert, a középiskolás korosztálynál, akiket tanítok, elsősorban a differenciálásban látom az óriási lehetőségét.

Persze az alkalmazáshoz el is kellene jutni. Megfelelő technikai háttér nélkül semmire sem megyünk. A diákok egy részének- úgy látom nálunk a nagyobbik részének-, van otthon gépe, internet hozzáféréssel is jól állunk. A bibi csak az, hogy az iskola technikai felszereltsége gyenge. Nem elég az informatika termek jó felszereltsége, a tantermekben (vagy legalább egy részükben) is internet hozzáféréssel, laptoppal, projektorral, vagy ne adj isten interaktív táblával kellene rendelkezni. Ilyen háttérrel valamint az IKT-t alkalmazni akaró és tudó tanárokkal aztán „szárnyalni” lehetne. Az internet mellett az egyre több és jobbnál jobb, a tankönyvkiadók által készített programot is lehetne végre használni, ez onnantól kreativitás kérdése lenne csupán. A jól felkészült tanár irányító és motiváló személye az általam tanított korosztálynál nélkülözhetetlen, mint ahogy a differenciálásnak is lennie kellene. A diákok szerintem örülnének az új tanulási-tanítási módszereknek, kevesebb lenne az unatkozó, teljesen lemaradó közöttük.

Elképzelem, ahogy pl. a Naphoz kapcsolódó feladatokat böngészik, megnézik a nap szerkezetéről szóló videót, hozzáférnek olyan animációkhoz, amilyeneket most otthon a YouTubon nézetek meg velük, kitöltik a kapcsolódó tesztet, azonnal látják velem együtt, hol hibáztak, újra megbeszélhetnénk a problémás részeket….Remélem egyszer nálunk is valóra válik.

Ken Robinson előadása nagyon szuggesztív volt. Elgondolkodtam azon, a fórumon láttam más is, hogy miért van nálunk annyi diszes, mi alól és miért mentetik fel őket. Ez a könnyebbik megoldás? Mi az a terület, ahol ők nagyon jók lehetnének, kibontakozhatnak-e?

Ha már kibontakozás. Nagyon jó ötletnek tartom a ki mit tud-okat, bár nem vagyok benne biztos, hogy ott van-e rajta mindenki, akinek ott kell lennie. A táncos-koreográfus esete nálunk vajon megtörténhetne?

Érdekes volt a tantárgyak hierarchiája, illetve annak a tanulási útnak a szemléltetése, amelyik a professzorokig visz. Egyelőre nem tudom arra a választ, hogy az e-learning lenne-e a megoldás, de az biztos, hogy a technikai lemaradásban lévő iskolák, a modern kommunikációs technológiától elzárkózó pedagógusok inkább visszahúzó erőt jelentenek a mai generáció számára.

Első bejegyzésem

Mi a csuda! Egy hete még nem gondoltam volna, hogy saját blogot fogok szerkeszteni. Majd alakítom, fejlesztgetem naplómat. Az elmúlt héten a Moodle blogba írogattam, így röviden összefoglalom az elmúlt hét eseményeit.
El kezdtem olvasgatni a tananyagot, próbáltam megoldani a gyakorlatokat. Küldtem üzenetet, hozzászóltam a fórumokhoz. Elgondolkodtató, hogy kitanítjuk-e a gyerekekből a kreativitást? Bízok benne, hogy nincs így, a diákok "csupán" ellustulnak, kényelmesebb mindent készen kapni a tanórákon. A nagy létszámú osztályok(30-35 fő), a technikai feltételek hiánya mindenesetre nem kedveznek a kreativitás megőrzéséhez, bontogatásához. Látom, hogy más is őrlődik azok között a gondolatok között, hogy mennyire tudja átadni a tananyaghalmazt, felkészíteni a diákokat az érettségire, ugyanakkor differenciált fejlesztéssel kihozni belőlük a legtöbbet. Na persze azt is tudjuk, hogy nem mindenki hajlandó partnerként részt venni mindebben a diákok közül. Tudjuk, hogy sok a magatartásával, renitenskedő viselkedésével az órát hátráltató diák,sokszor érnek bennünket elkeserítő, bosszantó atrocitások, de  jelentős többségünk mindig képes megújulni, valami újat kitalálni. Ők vannak ott a tanfolyamokon, vesznek részt kompetenciafejlesztéseken..stb.
Nem hiába választottam blogom címéül R Fulghum remek könyvét, írásai segítenek meggyőzni arról, hogy az élet, mindennapjaink éppen annak köszönhetően élhetőek, hogy olyan esetlegesek.
Visszatérve az alapgondolathoz, nagyon fontos, hogy segítsük diákjainkat  képességeik kibontakoztatásában. Fulgumtól idézve:" Hogy az ember sikeresnek érezhesse magát az életben, részben talán azon múlik, hogy tudja, milyen távlatokkal bír el. Sokan tévelyegnek és halnak meg kiteljesítetlenül, mert azzal töltik egész életüket, hogy megpróbálnak képességeik és perspektívájuk felett-vagy éppen alatt-teljesíteni. A gond, hogy rossz távlatokat választanak."
És még egy idézet befejezésül Epiktétosztól: " Miért is keseregnél, hogy egy senki vagy, amikor az számít, hogy az élet ama területén, amely hatalmadban áll, valaki lehetsz? Itt arra is képes vagy, hogy változtass a dolgokon"